No és én..

NO ÉS ÉN..

 Sziasztok! Most egy olyan könyvről mondanék kritikát ami nagyon mélyen megdöbbentett és elérzékenyített..

A történet alapjában három szereplőből áll: No, Lucas és aki a történetet elmeséli Lou.  A párbeszéd nagyon kevés benne, általában Lou monológját olvashatjuk.

A mai világban 3 kamasz/felnőtt 3 különböző életszituáció, 3 sors. Hajléktalan, egyedül élő, és a "szerető otthon melege"- nem éppen. Úgy érzik senki sem törődik velük, magukra vannak hagyva a nagyvilágban.

No hajléktalan. Nem tud mit kezdeni az életével. Nem tud ebből a kegyetlen állapoton felül kerekedni. De jön Lou aki intellektuálisan koraérett. 13 évesen már gimnazista. Ő az aki meglátja Nóban a reményt. Ő segít neki. Lucas Lou szerelme akik ha nem is nyíltan de nagyon szeretik egymást. A HÁROM SORS egybefonódik.

A történet olvasása alatt azt éreztem,  mint ha valami ködön keresztül látnám az eseményeket, mintha kívülállóként vennék részt a történetben miközben én is egy szereplő vagyok. Nagyon nehéz ennek a könyvnek a hangulatát  elmondani, leírni, mert nagyon homályos, mélyen megrendítő, a fájdalmas igazságot mutatja be ami ellen küzdenek ők hárman. Küzdenek az igazság ellen, hogy ne fájjon annyira.

Ez a könyv megváltoztatott. Másképp nézek már talán a különcökre. Akik ugyanolyanok mint mi emberek, azonban valamiben mégis mások.  A társadalom kirekeszti őket, nem vesz róluk tudomást. A könyv valamilyen szinten ez ellen küzd.

Ha már itt tartunk azt hiszem jogosan meg kell említenem  Delphine de Vigan nevét aki ezt a csodálatos könyvet megalkotta. Köszönöm neki. Fantasztikus volt. 

jana♥